történet

Egy lélek az igaz szerelemért







Minden ember életében eljön egy igaz szerelem s sajnos mindig lesznek akadályok amik keresztezik a útját de ne szaladjunk ennyire előre. Megismerkedtem egy lánnyal aki még azelőtt elrabolta a szívem mielőtt jobban megismertem volna , de idővel egyre jobban kezdtem megkedvelni annyira hogy szerelmes lettem . Jól tudom nagy szavak ezek s félve de kimondom igen ő az akit kerestem s vágytam egész életemben . El is határoztam hogy mindent megteszek érte még ha nagy árat is kell . Lesem minden apró mozdulatát, gesztusait, szokásait, érdekelt minden amit szeretett s amit utált és bátran meg is kérdeztem érdeklődtem. Egy idő után ő is kezdte kapiskálni hisz nem egy buta lány, de úgy gondolta hogy egy újabb udvarló aki csak egy hirtelen fellángolás által addig ír míg meg nem unja. De tévedett egész addig amíg el nem mondtam neki hogy mit is érzek iránta. Először csak lazán fogta fel de idővel s a túlzott rámenősségemmel, és szerelemmel való fojtásommal ,sajnos nem hogy közelebb hanem még messzebb taszítottam magamtól . Pedig ki tudja ha nem viselkedem így s teret hagyok neki ahogy ő kérte akkor talán viszonozni tudja a szeretetet s nem a szerelmet .
Teltek múltak a napok s egyre jobban éreztem hogy bármit teszek ő csak barátként tekint rám .
Félt a kötöttségtől s attól hogy valaki beskatulyázza . Nehezen bízott meg bennem amit meg is értem mert annyira elkeseredtem hogy mást is belevontam ebbe az egész általam táplált , kapcsolatba amit nem kellett volna igazából egy olyan személyt aki valahol ezt tudta is .
Mert volt egy éjszaka ami egy kicsit hosszúra sikeredett így nála pihentük ki a fáradalmainkat , ahol én meg az akit szeretek egy ágyban fekve szorosan összebújva aludtunk.
Én akkor a gesztusai után amire ő nem emlékszik azt hittem talán lehet több mint barátság .
De nem így lett a beszélgetések megmaradtak de mégsem olyanok voltam amit vártam .
Bármit is tettem bármi jót kedveset egyre messzebb s messzebb került tőlem s ez már annyira fájt hogy nem bírtam jöttek a veszekedések és a nem beszélgetünk kijelentések .
Elsőnek úgy össze vesztünk hogy magamban tettem kárt 1 hétig úgy fájt a kezem szorítani nem tudtam . De kibékültünk megbeszéltük a dolgot . Másodjára inkább magamba fojtottam s szenvedtem némán csendben ahol senki se lát mert sírtam mint egy kisgyerek aki nem kap enni.
Mikor harmadjára össze vesztünk úgy istenigazából akkor azt mondta vége töltsem ki valamivel az űrt így is lett alkoholba fojtottam bánatom s öntudatlanságig ittam ezzel okozva magamnak s főként neki hatalmas kellemetlenséget amit azóta is bánok s emiatt gyűlölöm magam.
A múlton nem is de a jövőn lehet változtatni azt hittem miután mindent megbeszéltünk újra béke lesz s megbocsájt ad egy esélyt hogy jóvá tegyem de végű elengedte a kezem s így lélek és szerelem nélkül maradtam magányosan szenvedve egy igaz szerelemért vívott csata elvesztése után .

Ha szereted elengeded ha igazán szereted harcolsz s meghalsz érte
mert nem egy bonyolult játék hogy feladd s elhajítsd . Írta :Egy megtört lelkét
vesztett szerelmes.